Hastánc és balett

Térjünk hát rá a másik témára, amiben már a hastánc kezdeti térhódítása óta viták lehetnek, de mostanában ezek is mintha egyre véresebbé válnának. Ez pedig a balett a hastáncban.

Tudnunk kell, hogy a hastánc hiába egy női létezéssel egyidős mozgásforma (hiszen mozdulatai nem csak a szülést elősegítő mozgásokból, valamint a termékenységi táncokból erednek, hanem az egész test energetizálását, mozgáskoordinációt és test feletti uralmat igen magas szintre fejlesztő mozdulattárral is rendelkezik), mégis mesterségesen kreált művészetként vonult be a köztudatba a 20. század eleje óta. Mindezt úgy vitték véghez neves és lelkiismeretes táncművészek, mesterek, koreográfusok, zeneszerzők, hogy az akkoriban szentírásnak vett klasszikus balett alapjait beleoltották az akkoriban éppen pórias formában tengődő hastáncba. Elkezdték gyarapítani, fantasztikus, univerzális műfajjá fejleszteni a hastáncot, és soha egyik táncműfajnál sem tapasztalt távlatokat nyitottak benne: szinte mindent elbírt a hastánc (jóga-, harcművészeti-, balett-, folklórtánc-, latin-, afro-, akrobatikus elemeket is), és ma nyugodtan kijelenthetjük, hogy a világ legsokrétűbb, legsokszínűbb táncműfaja a hastánc, melyet már nem csak nők, hanem férfiak is nagy sikerrel művelnek.

De... és ez nagyon fontos, mert nem szabad elfelejtenünk: a hastánc "a női szépség tánca" (ahogyan Wollner Márta Sába remekül megfogalmazta annak idején). Ez nem vonja maga után automatikusan a balett tánctudást, sem semmilyen idegen elemet, ami a nőies alapmozgásoknak nem sajátja.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a balettot szintén mesterségesen kreálták, és szürreális dolgokat próbálnak megvalósítani benne (a mai napig feszegetik a test által még elbírható és kibírható mozdulatok és pózok határait), aminek semmi köze a testi épség és egészség megőrzéséhez! Vagyis aki komoly szinten balettozik, az nem lesz épebb és egészségesebb testileg sőt... Ugyanez igaz lehet minden táncműfajban, ha verseny szinten űzik. A hastánc sem kivétel.

El kell fogadnunk, hogy a test bizonyos értelemben az idők során amortizálódik, teljesen mindegy, hogy táncolunk, vagy sem. Bizonyos testi adottságokat fejleszt, megerősít, megszépít a hastánc, tehát fittebbé tehet, szinte csodát művel a testtel, hiszen nagyon nőiesíti, de ahhoz rendesen is kell csinálni. A technikai helyesség függ a koncentrálás, a figyelem (befelé, testünk energia gátjainak megtalálása, feloldása), az izmok megfelelő intenzitású használatának mértékétől is, ez mind meghatározza, hogy milyen lesz az eredmény, egyáltalán lesz-e eredmény évek múlva. És bizony évekig kell gyakorolni. Két hónap alatt senki ne várjon eredményt.

Visszatérve a balettra: a hastánc színpadi műfajjá kreálásakor a balettmesterek nyilvánvalóan nem egy az egyben gyömöszölték bele a balett technikákat a hastáncba. Nagyon nehéz folyamat lehetett ez, mert a hastánc sokszor teljesen más testtartást, lábtartást igényel ahhoz, hogy a mozdulatai sérülés nélkül, technikásan kivitelezhetőek legyenek. Tehát egy az egyben nem lehetett a balettot a hastáncba nyomni. Az orientál táncművészek az idők során maguk is alakították a technikát és így az egész műfajt; újítottak, változtattak, majd visszatértek elfeledett mozdulatokhoz, technikákhoz. A balett technikákat hastánchoz használhatóvá alakították, ami egyértelműen maga után vonta azt, hogy az, ami a hastáncban "balett alapokként" szerepel, nem egyenlő a balettben ténylegesen lefektetett és tanított balett alapokkal. 

Viszont akkor meg minek volt szükség a balettra a hastánchoz? Nem lehetett volna az egészet kihagyni úgy ahogy van, és csak hastáncolni? Nem. Egyrészt azért nem, mert a hastánc színpadi művészetté kreálása során ugye megjelent egy sor újszerű dolog: fátylazás, íziszezés, újfajta szabású, esésű tánckosztümök, egyre nyugatiasabb, transzcendens, modern zenék. Ezekhez szükség volt a balett stílusára és technikai megoldásaira. Továbbá a balettnek megvolt az az előnye, hogy a klasszikus színpadi tánc alapjait tisztán, áttekinthetően, precízen rendszerezte és képviselte, amikor a hastánc ezt még nem mondhatta el magáról. Így alapvető dolgok (pózok, kar- és lábtartások, vonulások, színpadi megjelenés és mozgás) csak a balett tanároktól voltak átvehetők. De ezeket mind alakították az orientális tánc mozgásvilágához, zenei világához, tehát orientalizálták őket. 

Nem is lehetett volna tisztán beoltani balettal a hastáncot, és valljuk be: nem is lett volna értelme. Hiszen ha valaki eljön a tánc órámra, mert hastáncot akar tanulni, akkor nem hiszem, hogy arra vágyik, hogy én fél évig balettórát tartsak neki azzal az indoklással, hogy ezzel kell kezdenie, ha hastáncos akar lenni. Valószínűleg inkább elmenne máshová, ahol HAStáncot tanulhat végre. Viszont ha azt mondom neki néhány hastánc mozgás megtanítása után, hogy kell egy kis klasszikus tánc alaptudás is, nézzük meg a karjaidat, lábaidat hogyan tartod, mozdítod, hogyan fest kívülről, milyen a testtartásod, hogyan kellene pózolnod, hogy szép legyél egy mozdulat végén..., akkor nem fogja úgy érezni, hogy őt átverték a hastánc címszó alatti balettórával. 

Sokan egyáltalán nem akarnak balettra menni, éppen azért jönnek hastáncra. Nem csinálhatunk a hastáncból balettot azért, mert a balettművészek szerint a balett a világ közepe, alfája és omegája, és anélkül tánc nem létezhet a Földön. Ők azt szeretik, mi meg ezt. Tartsunk ki a hastánc mellett, legyünk hűek az orientál műfajhoz. 

A balettban egy lábujjhegy természetes gyakorlat, amihez speciális cipőt használnak. Mi a hastánc órákon mezítláb, teli talpon nyomjuk. Nálunk alacsony féltalp, meg magas féltalp pozíciók vannak csak. A mi mostani modern kosztümjeinkben spárgázni is elég nehéz lenne. Lábemelés a hastáncban sose megy csípőmagasság fölé, szintén alapvetően a ruha miatt, de stilisztikailag sem ide illő. A szögletes formák, pozíciók a hastáncban rontják az összhatást. Lehetne még sorolni az alapvető különbségeket, de szerintem mindenki tudja, hogy miről van szó.

Szerintem nincs olyan orientál táncmester, aki tiszta balettot várna el egy hastáncostól egy versenyen. Hiszen akkor a hastánc lényege veszne el. Nagyon szép, ha valaki tudja a balett alapokat, ha van balettos múltja, ha mértékkel, ügyesen ötvözi a balettot a hastánccal. De ez nem kritérium, és ez nem is lehet az egyetlen út.

Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy akinek rossz a testtartása, nem tud spiccelni, nem tudja megtartani az egyensúlyát forgás közben vagy féltalpon, az a "klasszikus hastáncos". Szó sincs róla. Aki nem tud színpadi táncalapokat, az nem táncos, nem is hastáncos még. Az maximum tanuló.

Másik nagyon vicces dolog ebben a hastáncban, ami napjainkig nem tisztult le, nem foglalták hivatalosan rendszerbe, és vita tárgya lehetne: a hastánc mozdulatok és pózok elnevezései. Hát ezen a témán mindig nevetek, ha eszembe jut, mert nagyon mókás, hogy mindenki úgy hívja a hastánc mozgásokat, ahogy neki tetszik, aztán találd ki, hogy mire gondolt... :D Ehhez képest a balett valóban pedáns műfaj. Vannak önjelölt tudósok is, akik azt hiszik, hogy csak azok az elnevezések jók, amit ők használnak, bár nem tudni, hogy azt ők találták ki, vagy ha nem, akkor honnan ered, milyen alapon tartják azt etalonnak? Egyszer ennek is érdemes volna szentelni egy szakmai találkozót, és lefektetni az alapjait annak, hogy közös elnevezései legyenek a mozdulatoknak legalább a magyarországi hastánc oktatásban.