2016. április 25., hétfő

Férfiak és (hastáncos)nők I. rész

Hogyan viszonyulnak a férfiak a hastánchoz? Mit szólnak hozzá, ha a barátnőjük/feleségük hastánc órákra kezd járni, majd fellép gála esteken, versenyeken?

Tapasztalataim szerint a férfiak igen különböző módon viszonyulnak a hastánchoz. Három nagy szegmensre mégis beosztható a hastáncoló nőjükhöz való viszonyulásuk: 
1. Vannak azok a férfiak, akik nem szeretik, ha párjuk hastáncolással múlatja az időt, mert haszontalan, illetlen és ostoba dolognak tartják. 
2. Aztán vannak azok a férfiak, akik teljesen közömbösek aziránt, hogy párjuk mit csinál szabadidejében, mert mondjuk nekik nincs idejük a párjukra és ezért nem bánják, ha az unatkozó és magányos nő elfoglalja magát valami csajos dologgal. 
3. És végül vannak a rajongók: ők azok, akik büszkék arra, hogy párjuk hastáncol és még szép eredményeket is elér benne, akár népszerű és ünnepelt művésszé válik; és ezek a férfiak gyakran szívesen is támogatják párjukat táncos karrierjében.
Azért azt ne felejtsük el, hogy bármilyen módon is viszonyul egy férfi a hastánchoz, azért a vonzó nőket minden pasi szereti...

De hogyan néz ki ez a hastáncoló nők oldaláról? Hogyan viszonyulnak a hastáncoló nők a férfiakhoz?

Na, ez már problematikusabb dolog. Kezdjük a legelejéről. A hastánc a nőiséget szimbolizálja. Ez maga a vénusziság, asztrológiai szemszögből nézve a Vénusz analógiáinak megnyilvánulása. Melyek ezek az analógiák az asztrológia tudománya szerint?
Szépség, szerelem, báj, csábítás,  kis szerencse, ízlésesség, gyengédség, barátságosság, szilárd erkölcsi normák, művészetek, harmónia, egyensúly. Ez az etalon vénusziság, a Nőiség felfelé mutató, helyes szellemi oldala.
És mi akkor a helytelen oldala? Nézzük meg, hogy milyenre változik ez a mai társadalomban, a hétköznapok szintjén: 
A vágy felkeltése, kényelem, túlzott élvezetek és szórakozás, aktuális divat diktálta művészetek, birtoklási vágy, érzelmi hullámzások, megbízhatatlanság, hiúság, képmutató viselkedés, lustaság, igénytelenség, csalódások, erkölcstelenség, fékevesztett szexualitás. 
Nézzünk magunkba és mondjuk azt, hogy ránk egy sem igaz, soha egyetlen egyet sem követtünk el a felsoroltakból! Ráadásul (még mindig asztrológiai szemszögből nézve) a legtöbb hastáncos éppen azért köt ki a hastáncnál, mert sérült Vénusszal született. Ez nem valami fizikai sérülés, egyáltalán nem erről van szó. Ez azt jelenti, hogy már az anyukánk és apukánk életében is komoly problémák voltak a Vénusz analógiáinak harmonikus megélésével, és mivel ők sem tudták megoldani ezen problémát, ezért ránk örökítették, hátha mi, a gyerekeik majd meg tudjuk oldani a saját életünkben. Most nehogy elkezdjük a szüleinket hibáztatni amiatt, hogy nem harmonikus a nőiességünk, mert ezzel nem oldunk meg semmit. Viszont elgondolkodtató az a tény, hogy manapság az asztrológusok alig találnak olyan nőt, akinek a születési horoszkópjában ne lenne sérült (támadott helyzetű) a Vénusz. (Ezt még mi magunk is kikockázhatjuk eddigi életeseményeinkből, illetve a nőiességhez való érzelmi viszonyulásunkból, ha nem is tudjuk a pontos születési időpontunkat, amire fel lehetne állítani a radixot.) Ezt azért tartom szomorú dolognak, mert ilyen Vénusszal, ilyen nőiséggel nagyon nehéz harmonikus életet, karriert, párkapcsolatot élni. Ezt persze érzékeljük is, ez a mai kornak a ránk gyakorolt hatásai közé tartozik.
Ezért vonz minket, nőket annyira a hastánc. És ezért vonz sok férfit is a hastáncoló nők látványa, mert azért a férfiak is vágynak arra a kiegyensúlyozott szépségre, amit egy hastáncművészben láthatnának meg.
De hát akkor hogyan viszonyulunk a férfiakhoz, ha ilyen "nehezített" vénuszi sorsot kaptunk? Ne feledjük, hogy a nehézségek mindig tanítani akarnak nekünk valamit. Aki súlyos betegségből csodával határos módon felgyógyul, szinte biztos, hogy ennek hatására ugyanolyan beteg emberekkel, vagy legalábbis mások segítésével fog foglalkozni, mert képes lesz hitet adni másoknak a gyógyuláshoz. És nem azért, mert ebben talált új üzleti lehetőségeket, hanem mert a tapasztalásai erre sarkallják.
Tehát ezen logika mentén haladva például, ki fog hastáncot tanítani? Aki tanítani szeretne másokat a saját nőiességéről, hogy hogyan lehet azt esetleg kreatívan megélni, vagy aki segíteni szeretne más sérült Vénusszal rendelkező nőknek abban, hogy sorsfeladatukat meg tudják élni. 
Hogyan néz ki ez a logika a férfiakkal szemben? Először is leszögezhetjük, hogy (asztrológiai szempontból) nem kapunk olyan férfit az életünkben, aki ne volna hozzánk való, vagy aki ne segítené beteljesíteni sorsunkat. Ezt azért érezzük kemény kijelentésnek, mert bizony sokunkkal megesett már, hogy hiába kerestük az igazit, nem találtuk meg, vagy ha ráleltünk szerelmünkre, és kialakult a párkapcsolat, akkor idővel tönkrement/ellaposodott/belépett egy harmadik a képbe. Na, ez is a sérült Vénusz vagy Hold egyik megnyilvánulási formája. Mindannyian a harmóniára törekszünk, lelkünk mélyén érezzük, hogy mi a szép, a jó, a helyes, és azt akarjuk megvalósítani. De egy diszharmonikus analógiánál nem tudunk harmonikus tapasztalást szerezni. Vagyis, ha valakinek a rossz oldalt kell megtapasztalnia, akkor meg fogja tapasztalni, és ezen tapasztalatai alapján fog élni. 
Azt hisszük, csak akkor lehetünk boldogok egy férfival, ha a mi elképzeléseink a jóról és a megfelelőről maradéktalanul teljesülnek. Nem is fogjuk fel, hogy a mi magánszféránknak a világa egy külön kis univerzum, külön kis képzetekkel, törvényekkel, amiről a másik embernek fogalma sincs, ráadásul neki is épp ilyen külön kis univerzuma van az elméjében, saját törvényekkel. Eleinte megpróbáljuk "megnevelni" a másikat, aztán amikor látjuk, hogy nem tudjuk saját vágyainkhoz alakítani a másik embert, akkor ellene fordulunk vagy lemondunk róla. És ez nem csak a nőktől a férfiak felé működik, hanem visszafelé is! Nagyon is kölcsönös ez az akaratunkat mindenáron érvényesíteni vágyó viselkedés.
Tulajdonképpen mire vágyik ma egy nő a férfival kapcsolatban? Szeretne egy férfias férfit, akire fel lehet nézni, akit tisztelni lehet, akinek elég pénze van, megbecsülésnek örvend a környezetében (lehet dicsekedni vele), jól néz ki (magas, meg izmos, meg szép az arca, divatosan öltözik...stb.), és persze hagyja a nőt szabadon élni és dönteni. Valójában azonban a legtöbb nő manapság ezt úgy képzeli el, hogy szeretne egy férfias, erős, okos, szép pasit, aki mindig engedelmeskedni fog neki, hiszen egy nő jobban tudja, hogy mit hogyan kell... Na most ez nem nagyon szokott összejönni. Ugyanis a férfiasság és az engedelmesség egymást kizáró tulajdonságok.
A férfiasság (Mars) ugyanis olyan analógia, amit általában nő nem tud irányítani. Egyetlen esetben dől meg ez a tény, amikor a nő elcsábítja a férfit. Ez az az időintervallum, amikor a nő tud irányítani; ezt mi, nők nagyon jól ismerjük, ez a mi női praktikáink része. Tehát a férfiak irányításához nem csak női praktikák egész sora, de persze türelem és bölcsesség is szükségeltetik. Ma sem a praktikák tudása és továbbörökítése, sem a türelem és a bölcsesség nincs meg a nőkben. Ez pedig egyenes úton visz nem csak a férfiak és nők közti konfliktusok felé, hanem a nők és nők közti konfliktusok felé is.
Ma, ahogy én látom a nőket, legtöbbjük az idegösszeroppanás szélén áll nap mint nap, olykor agresszívabb kirohanásaik vannak, mint a férfiaknak, a fáradságtól és kimerültségtől egyre ingerlékenyebbek, és ami a legszomorúbb: versengenek a férfiakkal. Ez persze a férfiakat legtöbbször szórakoztatja, még gúnyolódnak is előszeretettel a nőkön (persze, csak hogy ezzel is magukat védjék), és ettől a nők még elkeseredettebbek és dühösebbek lesznek.

Szóval, akkor a hastáncos nő számára mi lehet a gyógyír a férfiakkal kapcsolatban?
Az 1-es típusú férfival (aki ugye haszontalan és erkölcstelen dolognak tartja a hastáncolást) nem tud mit kezdeni egy hastáncoló nő. Vagy otthagyja a férfit, vagy idővel abbahagyja a hastáncot.
A 2-es típusúval már valószínűleg amúgy is leszálló ágban van a párkapcsolat, hiszen, ha egy férfi úgy tartja a feleségét, hogy annak otthon a helye a gyerekekkel amíg ő pénzt keres és utazgat, akkor idővel már nem lesz ami összekösse őket az utódokon kívül. Igaz, így legalább nyugodtan hastáncolhatunk, és nem kell veszekednünk a párunkkal arról, hogy miért van erre szükségünk.
Aztán itt van végül a 3-as típus, akit szoktunk szeretni, hiszen ő az igazi támogatója nőiségünknek. Ha anyagilag talán nem is, de lelkileg egészen biztos, hogy ő az igazi támaszunk az életben, és ő meg fog nézni minket a fellépéseinken, együtt fog örülni velünk a sikereinknek, és még segíteni is fog számos hastáncos dolog szervezésében. Hogy ő tökéletes lesz-e? Biztosan nem. De senki sem az. Nem csak elvárni kell tudni az életünkben, hanem elfogadni is.
Tudjuk-e a párunkat arra kötelezni, hogy hozzámosolyogjon minden döntésünkhöz és ötletünkhöz? Azt gondolom, nem. Nincs is erre szükségünk. Neki is lehetnek vágyai, saját fiús hobbija, amit meg mi tarthatunk hülyeségnek, de milyen jogon?

Két nagyon fontos dolgot kell megjegyezni a férfiakkal kapcsolatban: az egyik, hogy igenis szükségünk van rájuk, és nekik is szükségük van ránk; a másik, hogy vagy összefogunk velük egy cél érdekében, és akkor egymást segítjük mindaddig, amíg az a cél összetart minket, vagy hagyjuk egymást élni külön utakon, saját ízlés szerint, tiszteletben tartva egymás életstílusát.
A döntés mindannyiunknak megadatik, még akkor is, amikor azt hisszük, hogy nem. Valójában a passzivitással is döntünk, meg amikor hagyjuk hogy a másik döntsön az érdekünkben, akkor is mi döntünk. Nem ciki kiengedni a kezünkből az irányítást főleg akkor, amikor olyasvalaki dönthet helyettünk, aki igazán szeret minket. Hinnünk kellene abban, hogy ő úgy fog dönteni, hogy az nekünk jó legyen.

Amikor valaki hastáncosként keres párkapcsolatot, akkor az teljesen más szituációkat produkál, mint amikor egy hosszú párkapcsolatban egyszer csak elkezdünk hastánc órákra járni. Teljesen más okok indítják el ugyanis erre az útra a szinglit és a foglaltat. Erről szeretnék majd írni a következő részben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése